Szkafander és pillangó (Le Scaphandre et le papillon)

színes, magyarul beszélő, francia-amerikai életrajzi dráma, 112 perc, 2007 

rendező: Julian Schnabel
író: Jean-Dominique Bauby
forgatókönyvíró: Ronald Harwood
zeneszerző: Paul Cantelon
operatőr: Janusz Kaminski
producer: Kathleen Kennedy, Jon Kilik
vágó: Juliette Welfling

szereplő(k): 
Mathieu Amalric (Jean-Dominique Bauby)
Emmanuelle Seigner (Céline)
Marie-Josée Croze (Henriette Durand)
Max von Sydow (Papinou)
Patrick Chesnais (Dr. Lepage)
Anne Consigny (Claude)
Marina Hands (Joséphine)

Jean-Dominique Bauby a francia Elle magazin főszerkesztője volt. Negyvenhárom éves korában, 1995 decemberében agyvérzést kapott, és kómába esett. Húsz nap múlva tért magához, ám teljesen lebénult. Egyedül a bal szemét tudta mozgatni, melynek segítségével, speciális jelrendszert elsajátítva kommunikált a világgal. Helyzete ellenére Jean-Do megőrizte humorérzékét, szexualitását, az élet szeretetét. Mindez arra ösztönözte, hogy betűnként, majd mondatonként kifejezze érzéseit és gondolatait, a test csapdájába szorult lélekről, az érzelmeiről, az emberi fantázia szárnyalásáról.

A rövidke regényből készült alkotás öniróniával, iróniával, humorézékkel van tele. Jó példázata annak, hogy még a legapróbb lehetőségekből is kihozható valamfiéle eredmény. És ebben az esetben nem is kis eredményről van szó; egy regény, egy önéletrajzi történet, egy tragikus esemény után átélt érzéskavalkádról. Talán párhuzam vonható a Tombol a hold népszerű focista főszereplőjével olyan szempontból, hogy mindketten a nagyvonalú életet követően kerültek valamiféle kiszolgáltatott helyzetbe egy szerencsétlenség okán. Mindkettőjüknek nehéz volt feldolgozni, hogy a sikeres, boldog élet egyszer csak megszakad, és addig nem látott óriás akadályokkal kerülnek szembe. A Tombol a hold főszereplője sokkal dacosabb, mint Jean-Do, akinek humorézéke többnyire elfogadhatóvá tette e megmásíthatatlant. 

Jean-Do története rádöbbent az élet fontos dolgaira, a család, a barátok fontosságára. Elfedteti az anyagit, a tárgyi örömforrást, és emellett az emberi kapcsolatokat is reálisan mutatja be ebben a különös helyzetben. Jean-Do szerelmei, családja sem tudja, hogyan viselkedjen(ek), mi a helyes... Folyamatos örlődés, félelem, düh, szorongás, kíváncsiság váltja egymást az érzések között. Jean-Do érzései is igazán érthetők, hiszen ő érti a külvilágből jövő auditív és vizuális (már amennyit lát a fél szemével...) ingereket, de a külvilág eleinte nehezenfedezi fel a szkafanderben rekedt Jean-Do-t. Jean-Do a képzeletét haszbálja fel arra, hogy átélje azt, amit már nem tehet meg, emlékeket idéz fel és új élményeket kreál. Csodálatos, ahogy apró részletekig képzeli el a nőt, az ételt, az illatokat és a látványt. A képzelet szárnyán tör ki a szkafanderből. 

Online magyarul nézhető:
http://www.youtube.com/watch?v=otnWUbBGVT8